A passzív réteg
A nemesacélok éppúgy lépnek reakcióba az oxigénnel, mint a normális acélok, és oxidréteget képeznek. Azonban a normál acélnál az oxigén a vasatomokkal lép reakcióba, és egy porózus felületet képez, ami engedi a reakció folytatódását. Ez a munkadarab teljes "rozsdásodásához" vezethet. A rozsdamentes acélnál az oxigén az acél relatív magas koncentrációban meglévő krómatomjaival lép reakcióba. A króm-, és oxigénatomok egy vastag oxidréteget képeznek, ami megakadályozza a reakció előrehaladását . Ezt az oxidréteget nevezik a környezettel szembeni reakciótehetetlensége miatt passzív rétegnek. A passzív réteg kifejeződése ill. tartóssága elsősorban az acél ötvözési összetételétől függ.
Amikor a passzív réteg megsérül, akkor kerül veszélybe az anyag korrózió-állóképessége, ilyenkor áll fenn a fertőzés veszélye, mely rövidítheti az anyag élettartamát. Az anyag megmunkálásakor –hegesztés, fúrás, csiszolás…- a passzív réteg sérül. Rozsdásodás veszélye fennáll akkor is, ha az anyag olyan fém felületekkel érintkezik, melyek rozsdásodásra hajlamosak, ilyenkor a rozsdás anyag megfertőzi és a passzív réteg veszít ellenálló képességéből.
Mire kell figyelni használat során?
Fontos, hogy a rozsdamentes acél ne érintkezzen savas kémhatású anyagokkal –pl. savas tisztítószerek-, ne kerüljön olyan környezetbe, ahol lehetőség van a savas kémhatás kialakulására, ezek szintén rozsdásodást idézhetnek elő.
Korrózió
A "rozsdamentes" nemesacélok esetében a rozsda kialakulásának 2 oka van:
- a passzív réteg nem alakulhatott ki, vagy
- a passzív réteg tönkrement
Azért, hogy a passzív réteg ne alakuljon ki, csak nagyfokú tisztaság révén lehet elkerülni. A megmunkált felületeket alaposan meg kell tisztítani minden maradványtól.
A következőkben leírt korróziófajták a passzív réteg káros tönkremeneteléből indulnak ki :
Eltávolítható leveles korrózió
Az eltávolítható leveles korrózió a munkadarab felületének egyenletes károsodását jelenti. Ez a korrózió csak akkor lép fel, ha savak vagy erős lúgok gyakorolnak hatást a munkadarab felületére. Ha az éves eltávolítási ráta 0,1 mm alatt van, akkor az anyag korrózióval szembeni elégséges tartósságáról beszélünk.
Lyukkorózi (Plitting)
A lyukkorózió akkor lép fel, ha a passzív réteg helyileg törik meg. A feltörésért a kloridionok a felelősek, amelyek az elektrolit jelenlétében a nemesacéltól elvonják a passzív réteg kialakulásához szükséges krómatomokat. Tűszúrásszerű lyukak keletkeznek. A lerakódások, az idegen rozsda, a salakmaradványok vagy a futtatási színek megléte a lyukkorózió megerősödéséhez vezetnek.
Kristályközi korrózió
A kristályközi korrózió akkor lép fel, ha hő hatása alatt krómkarbidok csapódnak ki a szemcsehatáron, és savas közeg megléte esetén feloldódnak. Ez a következő hőmérsékleteken történik :
- ausztenizált acélok 450° - 850°C
- ferrites acélok több, mint 900°C -nál
A kristályközi korrózió manapság nem játszik szerepet helyes alapanyag kiválasztás esetén.
Kontaktkorrózió
Kontaktkorrózió akkor alakul ki, ha különböző fémes alapanyagok kerülnek kapcsolatba egymással, és elektrolittal érintkeznek. A kevésbé nemes, tiszta anyagot megtámadják, és feloldják. A rozsdamentes acélok a legtöbb másfajta fémes estudio alapanyaggal szemben tiszták.
Hogyan állítható helyre a passzív réteg?
Minden munkafolyamat utolsó mozzanata a passziválás, ez azt jelenti, hogy úgynevezett passzíváló folyadékkal lekezelik a megmunkált felületeket, ezzel adják vissza az anyagnak a passzív réteget. Ahol erős környezeti hatásoknak (sós víz, klórozott víz, szennyezett levegő…) van kitéve ott bizonyos időközönként ezt a kezelést érdemes megismételni.
A nemesacélok csiszolása
Bevezetés
Kiválló tulajdonságaik alapján, mint pl. a korrózióállóság, a nemesacélok sokrétűen alkalmazhatók. A tervezett alkalmazás érdekében a helyes nyersanyag kiválasztás természetesen alapfeltétele a megfelelő eredménynek. A felület megmunkálás helyes kivitelezése is a kiválló tulajdonságok megőrzését szolgálja. Emiatt, és optikai szempontok miatt is a nemesacélokból készült szerkezeti elemeket a feldolgozási folyamat végén megcsiszolják. A korrózióállóságra vonatkozóan érvényes, hogy minél finomabb a felület, annál magasabb a korrózióval szembeni ellenálló képessége.
Milyen feltételeket kell teljesíteni és mit kell figyelembe venni a csiszolás során ahhoz, hogy kielégítő végeredményt érjünk el?
Feltételek
A gyári felületmegmunkálást, azaz a hengerelt, maratott és/vagy utólag hőkezelt alapanyagot úgy kellene meghatározni, hogy a kiindulási felület a lehető legközelebb álljon az elérni kívánt felülethez. A korrózióállóság miatt a megmunkálás során figyelni kell arra, hogy az alapanyagot helyesen tárolják és szállítsák. Ez lényegében a következőket jelenti:
· Kerüljön el minden érintkezést más acélokkal (acélkefék, sodronykötél), ehhez tartozik a hengerelt acél külön raktározása.
· Kerülje a felület-, és élsérüléseket, valamint a súrlódást más anyagokkal.
· Az alapanyagot ne a feldolgozási területen raktározza
Csiszolás
Számtalan paraméter létezik, amelyeknek hatása van a csiszolt felület érdességére és kinézetére:
· A csiszológép a maga kontaktelemével és megmunkálási paramétereivel (vágó- és előtolási sebesség)
· Csiszolási segédanyagok alkalmazása (olajok és emulziók)
· A csiszolóanyag minősége
A csiszolási folyamat által meghatározott keretfeltételek miatt nem lehet általános érvényű kijelentést tenni az elérni kívánt felület és az alkalmazott csiszolóanyag közötti összefüggésről. Félreértések elkerülése végett az elérni kívánt felület meghatározásakor a megmunkálás előtt meg kell határozni a törzsmintát és a felületi érdességet (Ra).
Csiszolás és korrózió
Az alkalmazott nemesacéltól és ezzel a munkadarab tartósságától függetlenül, a rozsdamentes acél csiszolásakor feltétlenül figyelembe kell venni a következőket:
· A csiszolószerszámokat soha ne alkalmazza szerkezeti acélon, majd ezt követően nemesacélon!
· Feltétlenül alaposan távolítsa el minden felületről a csiszolati port !
· Soha ne érintkezzen a nemesacél felület izzó szikrarészecskékkel!
· A megmunkálás során a hőmérsékletnek olyan alacsonynak kell lennie, hogy ne képződhessenek krómkarbidok és ezáltal ne kerüljön sor a kristályközi korrózióra. Amennyiben az anyag elszíneződik, feltétlenül szükséges az utólagos megmunkálás!
Csupán így lehet biztosítani, hogy a megmunkált területeken újonnan képződjön a passzív réteg és a többi felületet ne károsítsa a lyuk-korrózió vagy a kristályközi-korrózió
